Jelenlegi hely

Louise Brooks

Harminc éve, 1985. augusztus 8-án, 78 éves korában elhunyt Louise Brooks, az amerikai és a német némafilm egyik legnagyobb csillaga.

Hollywood legnagyobb női sztárja lehetett volna – ha nem lázad föl Hollywood ellen. Amerikában egy időre gyakorlatilag elfelejtették, csak az 1950-es évek újító francia filmesei, kritikusai fedezték fel rendkívüli egyéniségét.

      Művelt középosztálybeli családba született, már serdülő lányként az egyik első amerikai moderntánc-társulat tagja lett, és 19 évesen kapta első filmszerepét.

A rendezők a jazzkorszak új, fiatal nőtípusának, a rövid szoknyás, vékony, vagány viselkedésű, szexuálisan is lázadó flappernek a megtestesítőjét látták benne.

       A bubifrizurát ő hozta divatba világszerte a filmjeivel.

Utólag nézve fotóit, filmjeit, hiányzik belőle a korszak színésznőire jellemző mesterkéltség, nem jut eszünkbe róla, hogy akkor más volt a szépségideál.

Ahogy egy feminista szerző később megjegyezte, a hatalmas szeme valósággal kisüt a filmvászonból.

Ez a természetesség és vadság nem illett össze az amerikai filmipar bevált sablonjaival, és Louise Brooksnak 23 éves korára eleget lett Hollywoodból, ahol a színészeket a sztárrendszer minden csillogásával együtt csak üzleti céllal felhasználható bábukként kezelték.

      Miközben a felívelő új csillag, Greta Garbo Európából Amerikába tette át székhelyét. Louise Brooks nem törődött a gázsiemelés ígéretével, sem azzal a kilátással, hogy a hangosfilmmel robbanásszerűen megnőnek a bevételek. Fogta magát, és Németországba költözött.

Itt kapta G. W. Pabst osztrák rendezőtől 1929-ben élete legnagyobb és leghíresebb szerepét: a szexuális vonzerejével mindenkit – saját magát is – pusztulásba sodró, gyönyörű és gátlástalan Lulut a Pandóra szelencéjében.

       Ezt és következő két európai filmjét szexuális tartalmuk miatt (meztelenség, prostitúció, leszbikus jelenet) erősen megcenzúrázták.

Brooks visszatért Amerikába, kapott még egy-két szerepet, de lázadása miatt gyakorlatilag feketelistán volt.

       Táncosnőként, gazdag emberek kitartottjaként próbált megélni, még bolti eladó is volt. Közben írt.

Kétszer ment férjhez, rengeteg kapcsolata volt, de egyik sem boldog (valószínűleg egy gyermekkori szexuális trauma miatt). Egyik régi szeretője-tisztelője végül havi járadékot folyósított neki, ez mentette meg az öngyilkosságtól.

        Miután újra felfedezték – főleg európai filmjeiben –, filmszakíróként, Hollywood krónikásaként is sikert aratott.

Évtizedekkel megkésve, de Amerikában és az egész világon kultuszfigura lett.

Megosztás

 

Louise Brooks

Hollywood legnagyobb női sztárja lehetett volna, ha nem lázad föl.